Jogszabályi környezet / fedélzeti jegykiadó

A jogszabályi környezet hiánya, illetve a nem minden esetben koherens szabályzás miatt a NESZIP, NEJP, illetve a közösségi közlekedésben már jelenleg is alkalmazott fedélzeti jegykiadó rendszerek (pénztárgépek és egyéb, számviteli bizonylatot kiállító berendezések) jobbára az aktuális technológiai újdonságokra és innovatív megoldásokra támaszkodnak. Az innovációra épülő új elektronikus jegyrendszerek kialakítását, illetve a fejlesztéseket, megvalósításokat, a hiányos jogszabályi környezet mellett az alkalmazott technológia ismeretének hiánya nehezíti. Az új technológiák, illetve fejlesztések miatt a döntéshozóknak, a jogszabályalkotóknak és a hatóságoknak nincs kialakult tematikájuk, tapasztalatuk az közösségi közlekedés jegyrendszereivel kapcsolatos működésre és elvárásokra. Jelentős problémát és félreértésre adhat okot az egyes részletszabályok értelmezése is, amelyek nem egyértelműek a jelenlegi irányadó jogszabályok esetében.

A NESZIP bevezetése „A személyszállítási szolgáltatásokról” szóló 2012. évi XLII törvény, valamint annak végrehajtási rendelete, „A közforgalmú személyszállítási szolgáltatásokhoz kapcsolódó adatok, adatbázisok és elektronikus adatkommunikációs technológiák egységességét és átjárhatóságát biztosító műszaki és technológiai előírásokról, a központi adatbázisokról és az azokhoz kapcsolódó központi szolgáltatásokról, továbbá a működtető szervezetek kijelöléséről” szóló 123/2014 (IV.10.) Korm. rendelet alapján kötelező.

A NESZIP és annak részét képező NEJP kialakításával biztosítható a hatályos hazai és EU előírások teljesítése, valamint a modern, elektronikus jegyrendszerek, modern intelligens közlekedési rendszerek (jegyértékesítő; egységes, átjárható jegyrendszerek; utastájékoztató rendszerek, stb.) kialakítása. A NESZIP és a NEJP kialakításával továbbá biztosítható az egységes elszámoló rendszer kialakítása, valamint az állami kedvezmények tételes elszámolása is. 

A fedélzeti jegykiadó alkalmazása esetében nem lehetséges kizárólag a pénztárgépek műszaki követelményeiről, a nyugta kibocsátására szolgáló pénztárgépek forgalmazásáról, használatáról és szervizeléséről, valamint a pénztárgéppel rögzített adatok adóhatóság felé történő szolgáltatásáról szóló 48/2013 (XI.15.) Korm. rendeletet rendelkezéseit figyelembe venni. A megfelelő rendszer kialakítása érdekében szükséges a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Sztv.), az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény, a számla és a nyugta adóigazgatási azonosításáról, valamint az elektronikus formában megőrzött számlák adóhatósági ellenőrzéséről szóló 23/2014 (VI.30.) NGM rendelet, valamint a digitális archiválás szabályairól szóló 114/2007 (XII.29.) GKM rendelet alkalmazása is.

Fontos megjegyezni, hogy a fedélzeti jegykiadó egy komplex rendszer nem csak egy számlázó program, erre vonatkozóan a jogszabályok egyéb kötelezettségeket is rónak az alkalmazóra, mint pl. a bejelentést.

A közlekedési társaságok - a pénztárgép rendelet hatálybalépését megelőzően - a jegypénztárak mellett a járműveken is sok esetben használtak telepített pénztárgépet. A rendelet szerint a közlekedési szolgáltatók a közlekedési termékek értékesítése során nem kötelezettek pénztárgépek használatára, azonban amennyiben pénztárgépet alkalmaznak, azok kizárólag a rendeletnek megfelelő, engedéllyel rendelkező pénztárgépek lehetnek. A közlekedési társaságok szinte kivétel nélkül a 2013. március 20-át megelőzően engedélyezett pénztárgépet alkalmaznak, ezek azonban az átmeneti rendelkezések szerint 2015. január 1. után nem alkalmazhatók még a pénztárgép használatára nem kötelezett adóalanyok számára sem.

Az Sztv. alapján a számviteli bizonylatokat, bizonyos feltételek teljesítése esetében elektronikus formában is meg lehet őrizni. Az elektronikus formában előállított bizonylatokat kizárólag elektronikus formában lehet megőrizni.

A nyugta rendelet szerint a jegykiadóval előállított jegy, függetlenül az előállítási formájától, számítógéppel előállított nyugtának minősül, ennek megfelelően annak kibocsátónál maradó példánya – a papírra nyomtatás helyett – elektronikus adatállományként is megőrizhető. Az elektronikus adatállomány megőrzését a digitális archiválás szabályai szerint teljesíteni, amellyel teljesíthető a legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírás alkalmazásával, vagy tanúsított zárt rendszer segítségével. A megőrző (tároló) rendszer akkor tekintendő zárt rendszernek, ha arról egy akkreditált tanúsító szervezet által kiállított tanúsítvány igazolja, hogy a megőrzési kötelezettség lejártáig folyamatosan biztosítja, hogy a dokumentumok megőrzése olyan módon történik, hogy az kizárja az utólagos módosítás lehetőségét, valamint védi az elektronikus dokumentumokat a törlés, megsemmisítés, vétlen megsemmisülés és sérülés, valamint a jogosulatlan hozzáférés ellen.

Alkalmazandó ágazati jogszabályok:

• 2000. évi C. törvény - a számvitelről,
• 2007. évi CXXVII. törvény - az általános forgalmi adóról,
• 2003. évi XCII törvény – az adózás rendjéről
• 2012. évi XLI. törvény - a személyszállítási szolgáltatásokról
  
• 123/2014 (IV.10.) Korm. rendelet - a közforgalmú személyszállítási szolgáltatásokhoz kapcsolódó adatok, adatbázisok és elektronikus adatkommunikációs technológiák egységességét és átjárhatóságát biztosító műszaki és technológiai előírásokról, a központi adatbázisokról és az azokhoz kapcsolódó központi szolgáltatásokról, továbbá a működtető szervezetek kijelöléséről
• 48/2013 (XI.15.) Korm. rendelet - a pénztárgépek műszaki követelményeiről, a nyugta kibocsátására szolgáló pénztárgépek forgalmazásáról, használatáról és szervizeléséről, valamint a pénztárgéppel rögzített adatok adóhatóság felé történő szolgáltatásáról,
• 23/2014 (VI.30.) NGM rendelet - a számla és a nyugta adóigazgatási azonosításáról, valamint az elektronikus formában megőrzött számlák adóhatósági ellenőrzéséről,
• 114/2007 (XII.29.) GKM rendelet - a digitális archiválás szabályairól.